Tündértanya

Egy barátságos hely spirituálisan ébredőknek, akik szeretnének befelé figyelni, önmagukon dolgozni, önmagukat megtalálni, gyógyulni vagy egyszerűen egy jót pihenni

 
TARTALOMJEGYZÉK
 
 
 Szerelem
 
 Beengedlek
 
 Meztelen
 
 Gyönyörű
 
 Go with the flow
 
 Hála
 
 Egy terasznyi boldogság
 
 Türelem
 
 
 Ábránd
 
 Csillagleső
 
 
SZERELEM 
 
Lejöttünk a partra és  a „magányos fát” kerestük, amely a tavalyi ittlétünk egyik kedvenc napozóhelye volt, de nem találtuk meg.
Így továbbhaladtunk a parton és helyette a kereszt alatt telepedtünk le. INRI feliratot olvasva a HIT kérdésköre kezdett el foglalkoztatni. Ahogy pakoltuk ki a holminkat, hajók érkeztek az öbölbe. 
Kisebbek és nagyobbak, mind fenségesen haladtak a kikötő felé. 
Figyelmes lettem két egymás mellett haladó vitorlásra, melyek kinézetre teljesen egyformák voltak, ugyanazon színű hajótest, vitorlák, a különbség mindössze annyi volt, hogy az egyikük árboca magasabban nyúlt az ég felé.
Méltóságteljesen úsztak egymás mellett, mintha egy magas férfi kísért volna egy nőt.
Az EGYSÉG érezhető volt, ahogy egyre közeledtek a csodás kisváros kikötőjének bejáratához.
Tekintetem visszatért a keresztre és újra a HIT jutott eszembe.
- Mit hiszel a szerelemről¬?- kérdeztem meg újra és újra magam.
-FELTÉTLEN… igen, azt hiszem, ez nagyon fontos nekem. 
Úsztam egyet. Már a part felé közeledtem, hogy befejezem a fürdést, amikor egy hirtelen gondolattól vezérelve levettem a fürdőruhám és kitettem egy sziklára, hiszen miért is ne úszhatnék ma meztelen?
Átjárt a SZABADSÁG érzése, tudom, hogy jár nekem, hogy megéljem azt, amire szívem vágyik.
Boldogsággal töltött el, hogy kicsit meghaladtam a korlátaim, hiszen én vagyok az, aki mindig mindent eltervez, most pedig tettem valamit, végre szívemből és hirtelen.
Letelepedtem a sziklák közé, kis időbe telt, amíg a píneák tűlevelei között elhelyezkedtem úgy, hogy ne karcolják a bőröm. Nincs törülközőm sem, hiszen amikor idejöttem, azzal a szándékkal tettem, hogy minél kevesebb holmit hozok…teljesen bele akartam olvadni a természetbe.
Érezni a bőrömön a napsugarakat, a szelet, a tenger sós ízét, megtapasztalni a sziklák keménységét, a tűleveleket, átadni magam a kabócák énekének, hagyni elringani a lelkem a tenger hullámain, egy lenni a Földdel.
Amikor megtaláltam a kényelmem a fák árnyékában, még mindig a szerelem témája járt a gondolataimban.
Élveztem, hogy a napfény beszűrődik az ágak között, lassan felszárítja rólam a tenger sós cseppjeit, hófehér sófoltok maradnak a napbarnított bőrömön.
Magam felett két fát pillantottam meg. Egyenes törzsük a tenger felé nőtt, olyan közelségben egymáshoz, mintha ölelkeztek volna. Erősek voltak, még ha a szél ereje előtt meg is hajoltak, szépségüket nem csorbította az, hogy nem nyílegynesen az ég felé tartottak. Sőt, még szebbnek láttam őket, hogy az élet viharaiban rugalmasan, mégis szilárdan álltak egymás mellett.
Az egyik fa törzse kicsit vastagabb volt, így ő volt a férfi a képzeletemben, aki védelmezi a nőt, akinek gazdag hajkoronája a lombjaként hull alá. Féltőn átkarolja, védelmezi, a törzsük egyfelé hajlik, EGYSÉG van.
Rájöttem, hogy a természetben minden kérdésemre választ találhatok. 
Már tudom, hogy a szerelem FELTÉTLEN, SZABAD, ahol EGYSÉG van….Nekem ilyen. 
 
 
(Szerelemtábor-Vrboska, 2016.07.11.)
 
 
 
 
 
 
 
BEENGEDLEK
 
Az öbölben beúsztam a bójáig és ott egy hajó horgonyzott. Rajta egy Border Collie kutyus ült.
Tavaly az én kutyáim, Fairy és Dalma is jöttek velem nyaralni, de most otthon maradtak. Nap, mint nap hiányoztak, így amikor megláttam az ebet, egyértelműen odavonta a tekintetem. 
A gazdi a vízben volt, amikor kimászott a fedélzetre, akkor láttam, hogy egy idősebb, meztelen férfi. 
Lesütöttem a szemem, zavarban voltam. Ekkor tudatosult bennem, hogy kellemetlenül érzem magam, ha a környezetemben valaki meztelen. 
- De miért is zavar engem az ő meztelensége? Miért kellene, ha őt nem zavarja, hogy én nézem?
 
Gondolatban megint Vele kezdtem beszélgetni és elmondtam neki, hogy amikor valaki tetszik, akkor nem merem megnézni, nem merek a szemébe nézni. Csak lopva figyelem, amikor nem látja. Hasonló ez a szégyenlősség, mint amikor valaki meztelen. Ha valakinek mélyen a szemébe nézek, akkor látom a lelkét, csupaszon, olyannak, amilyen.
Elmondtam neki, hogy az ő átható pillantásait is azért nem tudtam állni, mert tetszik nekem. A szem a lélek tükre, tartottam tőle, hogy majd ő is látja a lelkem…meztelen.
Megkért, hogy mégis próbáljam meg. Ahogy néztem őt, a gyönyörűséges szemébe merültem, elkezdett folyni a könnyem.
Megkérdezte, hogy miért sírok.
- Az egész világot látom a szemedben. „Otthon” érzésem támad, hogy hazaértem. De tudom, hogy egy fallal vetted körbe a szívedet, csalódtál korábban és véded magad a bántások ellen. Nem tudom sokáig állni a tekinteted, mert fáj, hogy tudom, hogy nem engedsz a falon belülre és ha valaki ilyen közel van a vágyott célhoz és egy hajszál elválasztja mégis, akkor azzal nem könnyű „szembenézni”.
Tovább fürkészte az arcom, én törölgettem a könnyeim. Amikor elmorzsoltam a könnycseppeket és újra ráemeltem a tekintetem, lelkeink megint találkoztak.
Megölelt és azt mondta: „Beengedlek”.
Ahogy megcsókolt, hatalmas sóhaj tört fel belőlem.
 
(Szerelemtábor-Vrboska, 2016.07.13)
 
 
 
 
MEZTELEN
 
A hét elején arra lettem figyelmes, hogy zavarban vagyok egy-egy pucér férfi vagy nő láttán az öbölben, strandolás közben.
Legjobb módja, ha úgy nézek farkasszemet a félelmeimmel, gátlásaimmal, ha szándékosan szembemegyek velük, ezért úgy döntöttem, hogy kimegyek a nudista strandra. Kellett, hogy lássam, mit üzen a lelkem.
Tavaly ott is kerestem az elveszett kutyámat és nem annyira volt jó élményem a hellyel kapcsolatban, így gondoltam, hogy ezúttal ezt a régi emléket is pozitívra cserélem. Amikor beszéltem a tervemről, egy útitársat kaptam egy gyönyörű, érzékeny lelkű, őszinte nő személyében.
Nekiindultunk a meglehetősen szeles időben, hiszen ha elhatároztuk magunkat, egy kis szél minket nem tántoríthat el. A partra érve megállapítottuk, hogy más strandoló rajtunk kívül bizony nem lesz, mégis csupaszra vetkőztünk és kiálltunk a sziklára. Hajladoztunk az erős szélben, elképzeltük, hogy minden félelmünket, fájdalmunkat, gátlásunkat kifúj belőlünk, ha van ilyen.
A tenger erősen hullámzott és a sziklákon megtörte a vizet. A cseppek a magasba repültek és a szél ereje továbbporlasztotta azt. Hangos nevetéssel és sikongatással nyugtáztuk, amikor egy-egy ilyen hullám elért minket és beterített a sós permet.
Mosolyogva felöltöztünk és visszaindultunk a szálláshelyünkre. Valahogy nem volt elég az együtt töltött időből, így egy étterem teraszán folytattuk a beszélgetésünket.
Nyíltan, őszinte szavakkal, felmerültek emlékek, örömök-bánatok. Beszéltünk és beszéltünk, néha sírva, máskor nevetve…tiszta szívből, MEZTELEN lélekkel.
 
(Szerelemtábor-Vrboska 2016.07.15)
 
 
 
 
GYÖNYÖRŰ 
 
A reggeli pakolás és búcsúzkodás után kimentem az öbölbe.
Kicsit szomorkás volt a hangulatom.
A víz hideg volt, ahogy bementem úszni, de ahogy eldöntöttem, hogy beúszom a bójáig, ahogy minden nap tettem, már nem fáztam.
A sárga bója volt célként előttem és eszembe jutott, hogy otthon ismét szembesülnöm kell azzal, hogy valaki fontossá lett az életemben, aki nem választott engem.
Aztán rájöttem, hogy egy hét alatt mennyit változtam és minden rendben lesz.
A tengerben úszva eszembe jutott a hajón lévő felirat, amit valamelyik nap láttam….GO WITH THE FLOW és ráfeküdtem a hullámokra.
Kis idő után azt vettem észre, hogy jobban megy az úszás és gyorsabban haladok, így hamar belekapaszkodhattam a sárga célba.
Hirtelen egy csodálatosan kékeszöld ragyogású, hatalmas hal úszott el alattam.
- De gyönyörű vagy- kiáltottam fel hangosan és csak csodáltam a színét és ahogyan fenségesen úszik a vízben.
Mosolyogva ringatóztam a bóján és engedtem a tenger hullámzását, hogy arra sodorjon, amerre akar. Észrevettem, hogy ha bizonyos irányba „akarok” fordulni, akkor a kapálózásom nincs összhangban a víz sodrásával és elvesztem az egyensúlyom.
Hagytam tehát, hogy irányítson a természet.
Elengedtem, hogy nem látom már a csodás színű halat, ha nem arra fordulok, mint amerre utoljára láttam. Csak lebegtem.
Egyszer csak felbukkant mellettem, más irányból és körözni kezdett. Majd újabb halak úsztak felém, ők zömmel szürke színűek voltak a farkuknál egy fekete széles sáv mintázattal. A csillogásuk kékes volt ugyan, de mégis más, mint az elsőként látott gyönyörűé, amit meglátva fel is kiáltottam.
Rácsodálkoztam, hogy a szürkék is milyen gyönyörűek a maguk egyedi módján. Újabb hal jött és megint egy. Egy egész raj vett körül, úsztak körülöttem, én pedig csodáltam szépségüket.
 
 
Kívánom mindenkinek, hogy ezzel a könnyed lebegéssel csodálkozzatok rá a körülöttetek lévő szépségekre és hullámozzatok át az élet tengerén.
Csodás útitársakat a létetekbe, örömöt és rengeteg mosolyt, amit bármilyen egyszerű történés is az arcotokra csalhat…mint esetemben egy délutáni fürdés a tengerben.
 
(Szerelem tábor, Vrboska 2016.07.18.)
 
 
 
 
 
GO WITH THE FLOW
 
A gyönyörű halaktól elbúcsúzva a part felé vettem az irányt és kihasználtam a hátam mögül érkező hullámok támogatását.
Éreztem, ha kapkodni kezdek, akkor kiesem a „természetességből”, de nem haragudtam magamra, hogy egy-egy tempó nem úgy sikerült, ahogyan magamtól elvártam volna.
Megengedtem magamnak, hogy hibázzak és tudtam, hogy ettől még csodálatos és egyedi vagyok.
Ezzel a biztos tudattal úsztam tovább és egy újabb hullámzás ért el, amit már a görcsösséget elengedve fogadtam. Hagytam, hogy toljon előre, a part felé. Mindvégig a GO WITH THE FLOW gondolat járt az agyamban.
 
Ezt a feliratot egy hajó hátulján láttam meg, amikor elhatároztuk, hogy keresünk egy olyan helyet, ahol sütit lehet enni. Egyik délután történt mindez, amikor a kis falu központjában sorra jártuk be az éttermeket és kávézókat abban a reményben, hogy találunk kedvünkre való édességet.
Beültünk egy helyre és rendeltünk, de a pincér nagyot nevetett, hogy eltévedtünk. A süti ugyanis a vitorláskikötő után egy hegyoldalban lévő étterem kínálatában van, náluk csak a menükártya található meg reklámként.
Kilépve a kávézóból szemben találtam magam ennek a hajónak a hátuljával, ami a kikötőben horgonyzott éppen. A felirat megmosolyogtatott, rögtön csináltam is egy képet.
Nem zavart, hogy már több száz fénykép készült a vitorlásokról és kis hajókról a nyaralás alatt, azt hiszem a hajókkal kapcsolatban menthetetlenül szerelembe estem. 
Haladj az áramlattal…gondoltam újra a feliratra és arra, hogy milyen jó, hogy tévedésből épp ebbe a kávézóba ültünk be, ami előtt egy ilyen csoda hajó áll.
 
Az öbölben a hullámok erejét használva nagyon hamar kiúsztam a partra és mosolyogva meséltem el a gyönyörű halak nyújtotta élményt a barátnőmnek.
Ahogy szárítkoztunk, a szikla hasadékából egy rák bújt elő és rámászott a lábamra. Csiklandozott és nagyot ugrottam. Majd egy kisebbik is útnak indult a lábaink alatt. Érdeklődve figyeltük őket, ahogy a sziklákon oldalaznak. Néha elérte őket a tengervíz sós habja, megemelte és visszatette a sziklára. A rákok, mintha mi sem történt volna, folytatták útjukat.
Ekkor értettem meg, mint is jelent igazán „haladni az áramlattal”. A célod ott van, elindulsz felé, néha az élet tengere felkap, elringat, majd engedi, hogy folytasd az utadat. Lehet, hogy kitérővel, nem ugyanonnan, de ez is a játék része. Játszani pedig kell.
Azt hiszem, minderre ráismerve egy kicsit én is része lettem a természetnek, annak áramlásának, ha a tengeri és tenger közeli lények így maguk közé fogadtak és a lábamat vélték sziklának, vagy valamilyen más tereptárgynak.
 
 
(Szerelemtábor-Vrboska 2016.07.18)
 
 
 
 
HÁLA
 
Mivel még rengeteg időnk volt a vonat indulásáig, újra Split városának forgatagába vetettük magunkat. Bejártunk ismerős helyeket és felfedeztünk olyan utcát is, ahol addig még nem jártunk.
Összebarátkoztunk a Golden Gate közelében lévő téren egy kirakatban fekvő cicával, aki lusta ráérősséggel mutatta, hogyan is kell élni. Részese lettünk rövid időre egy német csoportnak, akiket az idegenvezető egy sikátoros helyre vitt el, ahol a belső udvarban száradó ruhák és a dús növényzet együttes képe számított turistalátványosságnak. Egyre inkább kezdtük meglátni a város rejtett szépségeit.
 
Már jártunk abban az utcában, mégsem tűnt fel korábban, csak most, hogy az ellenkező irányból sétáltunk.
Egy keskeny lépcsősor vezetett fel bal kéz felé, a táblán „St. Martin templom” felirat.
Mintha egy másik világba csöppentünk volna.
- Ez egy kis gyöngyszem- állapította meg útitársam, aki előttem haladt.
A szűk lépcsősoron felérve egy apáca ült egy félreeső kis teremben. Már itt is érzékelhető volt a béke jelenléte a teremben, de ahogy beljebb haladtunk a kis szentély belseje felé a hála érzése, hogy megtaláltuk ezt a helyet, csak nőtt bennem.
 
A belső tér nem sokkal volt szélesebb, ha széttártam volna a karom, csaknem elérhetővé váltak volna a falak. Középen egy kő oltár, két imapad, amelyek olyan aprócskára sikerültek, hogyha másodmagammal imát mondok, biztosan összegabalyodnak a lábaink, ahogy egymásnak háttal letérdepelünk.
Így a keresztre feszített Jézus előtt az oltár közelében összekulcsoltam a kezeim.
„Drága Istenem, 
Kérlek Téged, gyógyítsd meg ezt a világot, adj kenyeret az éhezőknek, vigaszt azoknak, akiket szomorúság kínoz. Megnyugvást és békét a gyászolóknak, erőt a mindennapokhoz. Kérem, hogy mindenki találja meg azt az utat, amelyen vállalása szerint járnia kell és vezess engem, hogy rálelhessek arra az ösvényre, amire én vállalkoztam ebben az életben. Mutasd meg kérlek, hogyan segíthetek és szolgálhatom embertársaimat. Vezesd az utazókat, védd az anyákat és áldás azokra is, akiket itt nem soroltam fel.”
 
Ahogy álltam, olyan forróság öntött el, amilyet még sosem éreztem. 
Korábban, amikor jógára jártam, a felajánlás művészetét alkalmazva volt hasonló érzésem, ekkor tudtam, hogy a Jóisten elfogadta a felajánlásom.
A St. Martin templomban tapasztalt erőt és melegséget azonban még sohasem érzékeltem.
- Ha van kiért vagy miért imát mondanod, akkor tedd most itt meg- javasoltam a barátnőmnek és hátrébb húzódtam.
Egyszer az angliai életem során egy arab néni, Amina imája közben éreztem meg, hogy mekkora erő van abban, ha az embernek van hite és szívből szól a kérése.
Furcsállottam, hogy miért nem saját életemben felmerülő problémák megoldásáért, a családom egészségéért és boldogságáért imádkoztam, ahogy rendszerint szoktam.
Most ez jött szívből.
HÁLA érte.
 
(Split, 2016.07.21)
 
 
 
 
EGY TERASZNYI BOLDOGSÁG
 
Itthon vagyok. Élvezem. Élvezem, hogy egy-egy utazás tán van hova hazatérnem. Ez a gyönyörű otthonom és kertem.
Csak bámulok bele a tájba. A velem szemközt lévő domb zöldjei vonzzák a tekintetem. Világostól sötétig, helyenként rozsdaszínű foltokkal tarkítva a természet csodás alkotása ez a hely. Nyugtatja elmém, simogatja lelkem.
Ahogy közelebb vonom a figyelmem, a cseresznye és almafák ágain pihen meg szemem. Mintha csak egy érintésért nyújtanák egymás felé ágaikat.
A Nap melegen süt, de nem perzsel. Ülök a teraszon a kis asztalnál és hallgatom a környező zajokat. 
Hol a kutyám nyújtózik egyet és elégedettségének hangot adva fektében egy új pózt keres. Halkan kivehető pár autó zaja, egy kutya csahol a távoli kertben. Mégis csend van.
Csend van a lelkemben.
Egy pillangó száll a virágzó zsályák közé és légies röptével tovább ringat belső békém felé.
Csak ülök az asztalnál és befelé figyelek.
Az asztalnál, ami annyi mindent látott már. Volt itt meghitt beszélgetés forró tea mellett hűvös estéken, kettesben eltöltött vacsorák petróleumlámpa fényben, mosolyok, kérdő tekintetek.
Voltak hallgatások és csendes szemlélődések, amikor lelkeink elfáradtak a beszélgetésben és időt kértek, hogy megértsék azt is, ami szavakkal nem kifejezhető.
Most magam vagyok.
A kiskutyám felugrik hozzám és az orrát a tenyerembe fúrja. Az arca nevet. A cicám a lábamhoz dörzsöli felpúpozott hátát és nyávog egyet. A másik kutyus is feltápászkodik a teraszdeszkákon, prüszköl és csóvál egyet. Egyensúlyoz, hogy le ne essen, hiszen alig férünk el a szűk helyen.
Felnevetek.
Bevillan a gondolataimba: „hiszen ez egy terasznyi szeretet”.
Egy TERASZNYI BOLDOGSÁG, bennünk, bennem. Itthon vagyok. Hazaértem. 
 
Vác, 2016.07.22
 
 
 
 
TÜRELEM
 
Mikor már átadtam magam a boldogság érzésének és kiélveztem apró kis megnyilvánulásait, elhatároztam, hogy a fizikai síkon is teszek valami „hasznosat”.
Mivel már napok óta csak hálóingben töltöttem a napot, gondoltam REND-be szedem magam.
Ahogy a fürdőszoba felé vettem az irányt, a semmiből a fejembe fészkelte magát egy gondolatsor.
Valahol, valamikor azt hallottam, hogy a 4 elemen kívül létezik egy 5. elem, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.
A SZER-ELEM. A SZER egy REND-ező elv, melyet a magyar nyelv a csodálatos SZERELEM szóban őrzött meg nekünk. Tehát mindenben REND van e szerint a RENDEZŐ elv szerint.
Ízlelgettem a szót…SZERELEM, SZER-ELEM és a belsőm csendben súgott egy másikat: TÜRELEM.
- Milyen furcsa, hogy a türelem szavunk vége is „elem”- gondoltam.
Visszaidéztem azt a beszélgetést, amikor a szerelemről a 4 elem kapcsán másfajta megközelítésben hallottam, mint korábban, de ebben a vonatkozásban a türelemről emlékeim szerint nem esett szó.
Valóban jellemző az életemre, hogy a türelmetlenségem miatt siettetek dolgokat és nem várom meg, amíg a dolgok a helyükre, REND-be, SZER-ELEM-be kerülnek.
Elhatároztam, hogy a türelmetlenséget, mint olyan tulajdonság, ami nem éppen építőként hat az életemre egy szakrális fürdés keretében lemosom magamról, minden olyan sérelem, önkorlátozó hiedelem, negatív gondolat társaságában, melyek már nem szolgálják a fejlődésem.
Ezzel a tudattal levetkőztem és a tusoló alatt összeszedtem minden gondolatom, hogy melyek azok a dolgok, amelyekhez a víz tisztító erejét kérem.
Élveztem, ahogy zubogott a testemen a víz, egyre inkább felfrissültem. Elzártam a csapot, hogy beszappanozzam magam, közben mindvégig szem előtt tartottam, hogy mi mindentől tisztítom meg magam.
Egy sípoló hangot hallottam, ami azt jelentette, hogy az elektromos gépeim kikapcsoltak. A kútból egy szivattyú húzza fel a vizet, ami szintén elektromos árammal megy, szóval ráeszméltem, hogy nemcsak áram nincs, de vizem sem.
Álltam talpig beszappanozva, meztelen…erre nincs VÍZ elem?
„ Ennyit arról, hogy a szakrális szertartás keretében lemosom magamról a türelmetlenségem.”
Álltam és nem tudtam, mit tegyek. Átsuhant a fejemben, hogy csupaszon és habosan átszaladok a kertemen, hiszen a kert közepén áll egy bádogkád, amit még a nagyszüleimtől örököltem. A kádban esővíz gyűlt össze, gondoltam ott leöblíthetem a testem. A helyzet mégis komikusnak hatott, így maradtam és nagyot nevettem.
Egy újabb sípoló hang rázott fel, áram, víz van….kivártam!
A türelmetlenséget lemostam, minden REND-ben, SZER-ben van.
Így kapcsolódik nálam a TÜRELEM és a SZERELEM.
 
 
Vác, 2016.07.25.
 
 
 
 
 
ÁBRÁND
 
Átkarolom Őt és csak ölelem szótlanul. A szíveink beszélgetnek.
Megnyílik az ég és egy fényoszlopban állunk. Ebben a fényben és egymás ölelésében gyógyul minden sérülésünk, minden szívsebünk és csalódásunk.  Bár hosszú idő telik el, de mi csak másodperceknek érzékeljük, éljük meg. Az öleléséből hátrébblépek és csak mosolygunk egymásra. Az arca olyan gyönyörű és nyugodt. Megcirógatom. Mintha egy puha bársonyt érintene tenyerem. Élvezem.
Egy csintalan gondolat érkezik a fénnyel, a szemem felragyog, felnevet.
Ledobom a ruháim és beugrok a tengerbe. Nincs bennem gátlás, nem érdekelnek a vélemények. Nem érdekel, mit szól más, hogy tetszik –e, amit teszek. Megvonja a vállát, ő is levetkőzik és követ. Ugrik a szikláról egy lapos fejest és odaúszik hozzám. Szeretem a hullámokat is, amik a teste nyomán keletkeznek. Még gyönyörűbbnek látom Őt így, hogy a haja vizes. 
Átkarolom a derekát a lábaimmal a vízben. Körbeölel minket az égszínű tenger, lebegünk és ízlelgetem a szájáról és a szakálláról a sós vízcseppeket. BOLDOGSÁG. SZERELEM. ÁBRÁND.
 
 
 
(Szerelemtábor- Vrboska, 2016.07.13)
 
 
 
 
 
CSILLAGLESŐ
 
A Perseidákat minden évben figyelem. 
Ilyenkor fekszem kinn a kertben és az eget kémlelem.
Most is így tettem és az estét Veled töltöttem…képzeletemben.
 
Képzeletemben Nálad voltunk, az este hideg. Bár korábban tüzet gyújtottál, a parázs melege már nem volt elég kettőnknek. Nem fáztunk még, de a gondoskodó éneddel egy vastag takarót hoztál és leterítetted. 
Feküdtünk csendben, mert Veled hallgatni is olyan jó. Kémleltük az eget, a ragyogó csillagok képét helyenként egy-egy repülő felvillanó fénye törte meg.
A Hold félig volt csak tele, sápadtan felhőkbe burkolózott, mintha szégyenlősen eltakarta volna magát az éjben. Mégsem lehetett szépséges ragyogását elrejteni. Körülötte a felhők laza fodrain egy narancsos színű gyűrű jelent meg vörössel keverve. A kép sejtelmes és misztikus volt egyszerre. Bár az égre írt színek melegek, az égitest sápadtsága pasztellé varázsolta a körben futó fényeket.
Annyira elmerengtem, hogy egy idő után lezárt szemhéjakkal szemlélődtem. 
Észrevetted, hogy elpilledtem és arra ébredtem, hogy az arcomhoz ér a kezed és megsimogat kedvesen.
- Annyira erősen figyelek, hogy kicsit be kellett csuknom a szemem, aztán meg elszenderedtem- suttogom, miközben mosolyogva ébredek és nyújtózom egyet.
Nézel a sötétben, azzal az átható, különös tekintettel.
Én nem látlak, hiszen árnyékban van az arcod, csak te látsz engem, ahogy a holdfényben fekszem. 
Én nem látlak, de érezlek. Érzem közeledésed, ahogy ajkad az enyémhez ér puhán és melegen, újra behunyom a szemem.
Nem bánom, hogy nem láttam hullócsillagot, nem bánom egy cseppet sem…
Te vagy a csillagom a sötét éjben, Te vagy az…képzeletemben.
 
Vác, 2016.08.13.
 


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 4
Heti: 29
Havi: 23
Össz.: 36 418

Látogatottság növelés
Oldal: Szívmorzsák
Tündértanya - © 2008 - 2024 - tunderildo.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »